A baba nemének megválasztására a legtudományosabb módszereknek azok tűnnek, amelyek a fogamzás időpontjából, az ovulációból valamint a „fiú és lány” spermiumok eltérő tulajdonságaiból indulnak ki. Ilyen például a Shettles-módszer. Abban nincs vita, hogy a spermiumok különböznek egymástól. Az X kromoszómát hordozó hímivarsejtek (lány) feje lapos, az Y-kromoszómás spermiumoké (fiú) kerekebb, ezért ez utóbbiak gyorsabbak, hamarabb érnek célba. Ha tehát már bekövetkezett a tüszőrepedés, és a petesejt „helyben van”, akkor az Y-kromoszómás ondósejtek elvileg hamarabb érnek oda, így nagyobb eséllyel születik fiú. Ha viszont az együttlét időpontjában még nem szabadult ki a petesejt, akkor az X-eknek is marad idejük beérni Y társaikat, és eljutni a petesejthez. Innentől kezdve nekik, vagyis a lányoknak kedvez a terep. A fiú spermiumok ugyanis csak lúgos környezetben maradnak hosszabb távon is életképesek, míg a lányok jól tűrik a hüvely alapvetően savas közegét. A módszer hívei 75-95 százalékos megbízhatóságról beszélnek, mások kételkednek, mert a gyakorlatban nem mutatható ki statisztikailag jelentős eltérés.
A 95 százalékot Dr. Czeizel Endre is sokallja, irrigálós módszerét is – amely a spermiumok tűrőképességéből indul ki – „csupán” 75 százalékosnak mondja. – „A teendő a nőre hárul: ha kislányt szeretnének, akkor egy liter víz és egy evőkanál tíz százalékos konyhai ecet elegyével kell hüvelyöblítést végeznie. Ha kisfiút szeretnének, ez az elegy álljon egy liter vízből és egy evőkanál szódabikarbónából! Az öblítés után jön a férfi, akinek harminc percen belül „helyt kell állnia” – magyarázza a módszer lényegét Czeizel doktor.