Ha nehezen tudunk dönteni az intézmények között, és úgy gondoljuk, a számok szolgálhatnak végső érvként, látogassunk el az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet oldalára. Jobb oldalon, az „Asszisztált reprodukció” linkre, majd ott a „Nyilvános adatok” cím alatt le lehet tölteni az eredményességi mutatókat. Az adatbázisban a sikeresség a létrejövő terhességek és születések száma alapján mérhető, mind országos, mind intézmények szerinti bontásban, de tájékozódhatunk a beültetésekről életkor szerinti csoportosítás, illetve a meddőségi okok alapján is. Az intézetek a személyazonosságot bizalmasan kezelik, a programban résztvevők adatait kizárólag a statisztikai összehasonlítás céljából használják fel, tehát a személyes adatok semmiképpen nem kerülhetnek nyilvánosságra!

Mit takar a rejtélyes három betű: IVF? Melyik lombikközpontot válasszuk, és egyáltalán: mire készüljünk, ha csak így, mesterséges úton lehet gyermekünk?

Mit jelent az IVF?

Az In Vitro Fertilizáció jelentése: szervezeten kívüli, azaz mesterséges megtermékenyítés, lombikprogram. A meddőségi kezelések végső állomása - akkor végzik el, ha az előzetes kezelések nem hozták meg a várva vár eredményt, és a párnak természetes úton nem foganhat meg a gyermeke.

Kiknek nyújthat segítséget?

Az IVF-módszert a női meddőség kezelésére fejlesztették ki - arra az esetre, amikor például a petevezetők sérülése vagy hiánya miatt nem jöhet létre természetes módon fogantatás. Ma már széles körben alkalmazzák akkor is, ha a gyermektelenség oka férfi eredetű, például nincs elég mennyiségű vagy minőségű spermium.

Mi történik a mesterséges megtermékenyítés során?

A nőt hormonkészítményekkel kezelik, hogy több petesejtje érjen, amelyeket egy szívótű segítségével leszívnak a petefészekből (punkció), majd egy petricsészében egyesítik a hímivarsejtekkel. A legéletképesebb embriókat beültetik a méhbe, és ha minden rendben megy, komplikációmentes terhesség az eredmény.

Mi az első lépés?

Sok kritériumtól függ, kiknél alkalmazható sikeresen ez az eljárás. A szakorvos a kivizsgálások, a laboreredmények és az előzmények együttes értékelése után dönti el, szükséges-e a beavatkozás. Az első konzultációkat követően a páciens nőgyógyászati és vérvizsgálatokon vesz részt, majd a leleteket kiértékeli egy nőgyógyász-endokrinológus. A diagnózisnak megfelelően megkezdődik a hormonkezelés.

Melyik IVF-központ a „legjobb”?

Ha nehezen tudunk dönteni az intézmények között, és úgy gondoljuk, a számok szolgálhatnak végső érvéként, látogassunk el a www.emki.hu oldalra. Jobb oldalon, az „Asszisztált reprodukció” linkre, majd ott a „Nyilvános adatok” cím alatt le lehet tölteni az eredményességi mutatókat.

Mekkora az esélye, hogy így sikerül?

Ez a nők életkorának is függvénye. A fiatalabb nők (40 év alatt) esélye magasabb. A lombikprogram az esetek kb. 30%-ban vezet az új élet megszületéséhez.

Hány kezelést fedez a TB?

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár öt kezelést finanszíroz.

Azok a szülők, akik negyven éves koruk után vállalták első gyermeküket, legtöbbször úgy gondolják, tíz évvel korábban ideálisabb lett volna.

Noha a megkérdezettek több előnyét, mint hátrányát tudták említeni a késői gyermekvállalásnak, a nők 80, a férfiak 70 százaléka mégis úgy gondolja: harmincas éveik lettek volna a legoptimálisabbak a feladatra, és csak a körülményeik alakulása miatt tolták ilyen későre a családalapítást.

A Kaliforniai Egyetem kutatói 107 embert kérdeztek ki, akik többségében házasok voltak, fehér bőrűek, és az átlagnál magasabb jövedelműek. Azt a szakemberek is bevallották, hogy a pontosabb adatok érdekében a társadalom szélesebb rétegeiből kell később alanyokat választani. A kutatásba bevont 46 pár és 15 egyedülálló nő mindegyike az asszony 40 éves kora után vetette alá magát mesterséges megtermékenyítésnek. Az idősebb korban történő gyermekvállalás legfontosabb előnyének az érzelmi érettséget nevezték: a nők 72, a férfiak 57 százaléka gondolkodott így. „Úgy gondolom, öntudatosabb vagyok, jobban tudok kommunikálni a gyermekemmel, eredményesebben bátorítom és támogatom őt, mint tettem volna ezt húsz évvel ezelőtt” – fogalmazott egy édesapa. Ezen felül a karrierben elért több sikert, a rugalmasabb munkakörülményeket, a nagyobb anyagi biztonságot és a stabilabb kapcsolatot emelték még ki, mint a késői gyermekvállalás előnyeit. A férfiak közül hét közvetlen összehasonlítási alappal is rendelkezett, mivel egy korábbi kapcsolatából született már gyermeke.

A nők többsége azonban így is úgy gondolta, jobb lett volna korábban anyává válni. A legfontosabb hátrányként a nehezebb teherbeesést említették. Sokukat a koruk miatt automatikusan a lombikprogramba küldték, és nem jósoltak túl nagy esélyt a sikernek – ezért aztán igen szerencsésnek érzik magukat, amiért végül gyermekük születhetett.

Azt is többen említették, hogy fiatalon talán energikusabbak lettek volna, egyharmaduk pedig attól tartott, hogy nem fogja látni felnőni a gyermekeit, és hogy nem vállalhat annyi babát, amennyit eredetileg szeretett volna. Mindezek fényében a többség úgy látja, a harmincas éveiben kellett volna szülővé válnia.

A tanulmány a Human Reproduction című folyóiratban jelent meg.

forrás: www.hvg.hu

Egy friss tanulmány készítői olyan, kisebb klinikai tesztek eredményeit vetették össze, amelyek azt vizsgálták, hogy milyen hatással van az akupunktúra a mesterséges megtermékenyítési kezelésben részesülő nőkre. Az elemzés alá vont 24 vizsgálat egy része a tűvel végzett akupunktúra, másik része az elektro-, és megint másik a lézerakupunktúra hatásait vizsgálta. A tanulmányok a kontrollcsoportok tekintetében is különböztek: a csoport tagjai néhol semmilyen kezelést nem kaptak, vagy placebómódszerekkel kezelték őket: bőrfelszínbe szúrt fűzőtűkkel, vagy igazi, de nem a termékenységgel összefüggő stimulációs pontokba szúrt akupunktúrás tűkkel - ismerteti a Fertility and Sterility című folyóiratban megjelent cikk.

A kínai Tungcsi (Tongji) Orvostudományi Kollégium szakembereinek metaelemzése szerint az akupunktúrában részesülő nők esetében egy hajszálnyival nagyobb volt a teherbeesési arány, mint az igazi kezelésben nem részesülő társaiknál, de a születések száma nem volt magasabb.

Az eredmények azonban másképpen festettek, amint a kutatók kizártak öt olyan tanulmányt, amelynek során fűzőtűkkel kezelték a kontrollcsoportot. A fennmaradó tanulmányok elemzésekor már "jobban teljesítettek" a résztvevők: az akupunktúrában részesülő nők 41 százaléka esett teherbe a kezelés során, míg a kontrollcsoportban ugyanez az arány 37 százalék volt.

Ugyanezen vizsgálatok közül három a születési arányszámokra is kiterjedt: ezen tanulmányok összevetése szerint az akupunktúrában részesülő nők 35 százalékának született gyermeke, szemben a kontrollcsoportban mért 25 százalékkal. A mostani tanulmányt vezető Cuj Hung-cseng (Cui Hong Zheng) szerint az eredmények azt sugallják, hogy a fűzőtűk mégsem annyira "hatástalanok", és talán a valódi kezeléshez hasonló eredményekkel bírnak. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a korábbi tanulmányoknak miért nem sikerült bizonyítaniuk az akupunktúra egyértelmű hatásait.

A New York-i Egyetem (NYU) Termékenységi Központjában dolgozó Frederick Licciardi szerint azonban a metaelemzés legnagyobb hibája éppen a vizsgált tanulmányok sokféleségében rejlik. Emiatt pedig nem lehet egységes következtetéseket levonni belőlük. Mindezektől függetlenül úgy véli, hogy, ha egy kismama a közérzetének javítása érdekében szeretné kipróbálni a kezelést, akkor nyugodtan tegye meg, mivel nagy kár nem érheti. Egyes bizonyítékok szerint a tűkkel történő stimulálás javíthat a méh vérellátásán. A kutatók azt vizsgálják, hogy az akupunktúrás kezelés hatására a méhfal vajon "nyitottabb lesz-e" az embrió felé.

MTI

Az elmúlt években a gyermektelenek aránya Magyarországon tovább növekedett, a hazai lombikbébiprogram fejlődése mégis elakadt, sőt visszafejlődési tendenciák is megjelentek.

A Budai Lombikbébi Közhasznú Egyesület szeptember 24-én Budapesten tartotta tizennegyedik "lombikbébi-találkozóját", amelynek célja az volt, hogy bebizonyítsák: a lombikbébiprogramban született csöppségek "nagyon jó helyre" jöttek a világra, és a programot érdemes tovább támogatnia a kormányzatnak minden gazdasági nehézség ellenére.

Közleményükben kiemelték: Magyarországon a fogamzóképes lakosság 13 százaléka meddő, vagyis 140-150 ezer házaspárnak nem lehet gyereke. Míg régebben jóval nagyobb volt a meddő nők aránya, mára kiegyenlítődés figyelhető meg a férfiak és a nők között.

A világ első lombikbébije, Louise Joy (Öröm) Brown 1978. július 25-én született az angliai Oldhamben, és az ő első gyermeke is megszületett már. Az első magyar lombikbébit 1989-ben a Pécsi Klinikán hozták világra. Azóta a világon született lombikbabák száma meghaladja a hárommilliót, Magyarországon pedig a harmincezret.

A mesterséges megtermékenyítések számát illetően a dánok vezetnek, egymillió lakosra 1826 ilyen beavatkozás jut, Magyarországon pedig 700, az Egyesült Államokban viszont csupán 250 - emelték ki.

A közleményben arra is kitértek, hogy Magyarországon évente nagyjából hétezer, Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott lombikbébi-kezelést indítanak.

MTI

Egyszerre öt gyermeke született két anyától egy rosztovi házaspárnak. Anna és Vakil 15 évig hiába vártak gyerekre, mígnem az orvosok megmondták: Anna nem tud teherbe esni. Hosszas töprengés után béranya igénybe vétele mellett döntöttek. Ez Oroszországban 50 ezer euró (13,5 millió forint) körüli összegbe kerül, de Anna és Vakil szűkebb hazájában, Örményországban ennek a felére sem rúgnak a költségek. Megtalálták a vállalkozó asszonyt, megkötötték a szerződést. Közben Annának a kórházban, ahol az eljárás zajlott, javasolták, hogy utoljára próbálkozzanak meg az in vitro megtermékenyítéssel. Anna és Vakil belement, bár már nem remélt semmit. A jelek szerint azonban csoda történt: mind Anna, mint a béranya állapotos lett, s az egyik ultrahangos felvételen két, a másikon három jól fejlődő magzat látszott. Mindkét nő veszélyeztetett terhes volt, mindketten nehezen hordták ki a kicsiket, szinte végig feküdniük kellett. Kilenc hónap elteltével ugyanazon a napon megszülték a babákat: Anna egy kisfiút és egy kislányt, a másik asszony császármetszéssel egy fiút és két lányt hozott a világra. Borisz, Milena, Jelena, Oleg és Krisztina közül a legnagyobb súllyal - 2100 grammal Oleg, a legkisebbel, alig 1300 grammal Milena jött a világra, és mind az öten nagyon hasonlítanak egymásra.

MTI

A három hónapos Pikali Patrik furcsán időzített. Közel kilenc év után, egy hónappal az első lombik előtt érkezett szüleihez. Hogy útját a sok ima, az orvosok, vagy a „csodakészítmények” segítették-e, nem tudni, mindenesetre kimondhatatlanul nagy örömöt hozott szülei életébe.

„Egy pécsi meddőségi központba küldtek az orvosaim. Szörnyű volt oda belépni ilyen fiatalon”- meséli Barbara. Kiderült, hogy csak az egyik petevezetője átjárható és a petefészke cisztákkal van tele. Barbarát megműtötték, peteérést segítő injekciót is kapott, de gyermekük nem született, évek teltek el.

4 év után további műtétek következtek, majd közölték velük: lombikra lesz szükség. „Bíztam az orvosokban. De úgy döntöttünk, előtte még nyaralunk, felújítjuk a lakást, gyűjtünk egy kis pénzt a lombikra és megpróbálok lefogyni. A lombikprogram előtt szerettem volna még egy kicsit „felturbózni” a szervezetünket”.

Pikaliék a zöld teára, C-vitaminra, a méhpempőre, az aloe vera berry nectárra, a kismama vitaminokra (mindketten szedték) és a homeopátiás cseppre esküsznek. „Erről a cseppről mindenki azt írta, hogy nagyon hatékony. Nekem is ez segített, vagy a fentiek kombinációja? Nem tudom, de a „felturbózás” vége az lett, hogy el sem jutottunk a lombikig. Természetes úton teherbe estem!”

Most, amikor arról kérdezzük Barbarát, mégis minek köszönhető a gyermekáldás, így válaszol: „Ha a fizikai hátterét nézem, biztos, hogy a „csodabogyók” segítettek. De az is fontos, hogy minden este imádkoztam, hogy sikerüljön .”

(A történetet teljes egészében a HelloBaby! 2011. július-augusztusi számában olvashatod.)

Ha kíváncsi vagy, milyen természetes módszerekkel lehet növelni a fogamzás esélyét, olvasd el cikkünket a legfrissebb HelloBaby!-ben

Mit tegyünk, ha hiába próbálkozunk? Összeállításunkból kiderül, mi a teendő, ha sikertelen a babaprojekt.

Meddig várjunk?

Az első feladat a megfelelő tájékozódás. Orvosi értelemben véve egy házaspárnál akkor merül fel a terméketlenség problémájának gyanúja, ha egy évi rendszeres nemi élet mellett a nő nem esik teherbe. Vannak szakemberek, akik kétévnyi türelmi időt javasolnak. Ha azonban tudomásod van arról, hogy esetedben felmerülhet előzetes betegségek (pl. PCOS, endometriózis, petefészek-gyulladás) miatt fogamzási probléma, vagy a párodnál történt korábban valamilyen nemzőszervi sérülés, egy évnél korábban is kérhetsz orvosi kivizsgálást.
A fogantatás a természet egyik csodája: van, aki évekig vár rá, másoknak elsőre sikerül „összehozni” a babát. De tudni kell, hogy a teherbeesés optimális esetben is csak egy valószínűségi esemény. A fogamzás esélye egy ciklus során, normális körülmények között sem több mint 25%, egy év rendszeres nemi élet után 85%. A termékenység rejtélyei a végtelenségig sorolhatók – mindenki tud legalább egy-két olyan történetet, ahol a baba érkezése (vagy késlekedése) semmilyen racionális okkal nem magyarázható. Számos olyan esetről tudni, ahol nincs kizáró ok, mégsem jön létre terhesség (ismeretlen eredetű meddőség), illetve ennek a fordítottja is igaz, azaz orvosilag alátámasztott meddőség esetén következik be fogamzás. A tudomány sok kérdésre választ ad, ám a nyitva maradt kérdések száma még több…
A statisztikai adatok szerint a meddőség oka 45–50%-ban női, míg 40–45%-ban férfi eredetű.15–20%-ban mindkét félnél található elváltozás, az ismeretlen eredetű meddőség pedig, amikor az ok nem mutatható ki, 5–15%-ban fordul elő. 

Hová forduljunk segítségért?

Nos, amikor egy pár úgy dönt, orvosi segítséget vesz igénybe, az első kérdés az, kihez fordulhat tanácsért? Többféle lehetőség is adódik. Akik tartanak az orvosi rendelőktől, fordulhatnak természetgyógyászhoz, kipróbálhatják a különböző étrendeket, lúgosító eljárásokat, de kérhetik pszichológus tanácsát is.
Aki úgy érzi, megtette azt, ami önerőből telt, és itt az ideje a komolyabb orvosi kivizsgálásnak, felkeresheti a legközelebbi szakrendelést vagy az ún. reprodukciós intézetek valamelyikét (országos listájukat a HelloBaby! magazinban megtalálod). Az országban jelenleg 15 meddőségi központ működik, emellett számos ambulancia és magánrendelő várja a betegeket, de nőgyógyászodnál is kérheted a vizsgálatot.

A vizsgálatok menete

Az első lépésként a nők általában a nőgyógyászuktól kérnek segítséget. Gyakran ez is elegendő, és pár hónap múlva már örömhírről számolhat be a kismama, ám sokszor további vizsgálatok szükségesek. Ha a nőgyógyász nem találja meg a terméketlenség okát, a párok meddőségi szakemberhez fordulhatnak. Miután eldöntötték, melyik intézményt választják, konzultáción vesznek részt, majd megkezdődik a pár mindkét tagjának kivizsgálása. Ezekért a vizsgálatokért első lépésben fizetni kell. A nő esetében az orvos ellenőrzi a menstruációs ciklust: ultrahanggal kontrollálja a fejlődő tüszőt és vérvizsgálattal megnézik a hormonszintet, a ciklus során három alkalommal. Amennyiben a menstruáció nem rendszeresen jelentkezik, a hormonális okokat alaposabban is kivizsgálják. Ezután ellenőrzik, hogy a petevezetők átjárhatók-e (HSG). A kontrasztanyaggal végzett vizsgálat során speciális folyadékot juttatnak a méhen keresztül a petevezetékekbe, amelyet ultrahanggal vagy röntgen alatt detektálnak. Ha elzáródást tapasztalnak, laparoszkóp segítségével megpróbálják az elzáródást feloldani.
Eközben a férfit is kivizsgálják. Az első vizsgálat az andrológusnál zajlik (általában megfelelő szakirányú képesítéssel rendelkező urológus), aki felállít egy ún. spermiogramot. Ellenőrzi az ondófolyadékot, mindenekelőtt a spermák számát, mozgékonyságát és formáját. Átlagértéknek 1 milliliter ondófolyadékban a 20 milliós spermiumszám szá­mít, melynek legalább a fele mozgékony és minimum 30%-uk alaktanilag szabályos.
A vizsgálatsorozatban sor kerül az úgy nevezett posztkoituális tesztre is. Ez a méhnyaknyák vizsgálatát jelenti, melyet a szexuális együttlét után 2–10 órával végeznek, a menstruációs ciklus közepén, tüszőrepedéskor. Nyákmintát vesznek, majd megállapítják annak sűrűségét, nyúlékonyságát valamint az abban lévő spermiumok számát. A teszt eredményéből kiderül, túlélnek-e a spermiumok a méhnyaknyákban. Mivel a nyák részben immunológiai tulajdonságánál fogva szűri a spermiumokat, a vizsgálat eredménye igen fontos lehet a meddőség okának megállapításakor.

A terméketlenség kezelési technikái

A terméketlenség számos okra vezethető vissza: lehet lelki eredetű, esetleg egy korábbi betegség okoz nemzési gondokat, de a hormonrendszer vagy szervi rendellenesség is előidézi az ilyen jellegű problémákat. Sokak számára a megfelelő pszichoterápia jelenti a megoldást, és olyanok is akadnak, akik a párkapcsolatuk gyenge pontjait rejtegetik maguk elől évekig – ám testüket nem tudják becsapni.
Koncentráljunk most csak a mesterséges megtermékenyítés eljárásaira, mivel ezekről sokat hallani, ám pontos ismeretekkel kevesen rendelkeznek. Ezeket a tudományos módszereket elsősorban azokban az esetekben alkalmazzák, amikor az érintett párok több éve hiába próbálkoznak, vagy a kivizsgálások alapján bebizonyosodott, hogy természetes úton nem foganhat meg a baba. Az orvosok a mesterséges megtermékenyítést akkor javasolják, ha ismeretlen eredetű meddőséggel állnak szemben vagy immunológiai okok indokolják, illetve olyan párok esetén, ahol bizonyítottan a férfiban van a terméketlenség oka, azaz a spermiumok – alacsony létszámuk, elégtelen mozgásuk vagy morfológiai rendellenességük miatt – nem termékenyítik meg a petesejtet.

Inszemináció – az első lépés

Az asszisztált reprodukciós technikák (ART) közé tartozik többek között, az inszemináció (méhen belüli megtermékenyítés) és a szervezeten kívüli megtermékenyítés (in vitro fertilizáció). Az eljárások célja az ivarsejtek találkozásának elősegítése. 
Inszemináció alkalmával a nő termékeny napjaiban (melyet esetenként ovuláció-indukcióval programoznak) előkészített ondót fecskendeznek a nő méhüregébe vagy petevezetékébe, így könnyítvén meg az ivarsejtek találkozását.

Lombikprogram – sokak reménysége

Az in vitro fertilizáció (IVF, lombikbébi-módszer) során a petefészkeket hormonális készítményekkel stimulálják, így az adott ciklusban akár 8–12 tüsző is megérik, melyeket a megfelelő pillanatban leszívnak (punkció). Az eljárást rendszerint altatás mellett végzik. Ezt követően a petesejtet laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik a hímivarsejttel, majd a sikeresen osztódásnak indult embriót (embriókat) a 3-4. napon beültetik az anyaméhbe (embrió­transzfer, ET). Ezt követően a nő az embrió beágyazódását, azaz a terhesség létrejöttét elősegítő hormonkészítmé­nyeket kap. Az eljárás eredményét kb. két hét múlva, vizelet- vagy vérvizsgálat mutatja ki. A transzfer során általában 2-3 embriót ültetnek be, ennél több az ikerterhesség kockázata miatt nem javallott. Ha a pár több sikeresen fejlődő embrióval is rendelkezik, a fel nem használt embriókat lefagyasztják, esetleges későbbi felhasználás vagy adományozás céljából.
In vitro fertilizáció akkor jön szóba, ha a petevezetők elzáródtak, ha a férfi megtermékenyítő képessége erősen korlátozott, illetve akkor, ha az előző inszeminációs beavatkozások nem eredményeztek terhességet.

Az énekesnő mindenre képes volt, hogy bővüljön a család – félelmeiről, kétségeiről, a lombikprogramról őszintén beszélt az egész világ előtt.

Rólunk írta Claudia blogjában!