Mit tegyünk, ha hiába próbálkozunk? Összeállításunkból kiderül, mi a teendő, ha sikertelen a babaprojekt.

Meddig várjunk?

Az első feladat a megfelelő tájékozódás. Orvosi értelemben véve egy házaspárnál akkor merül fel a terméketlenség problémájának gyanúja, ha egy évi rendszeres nemi élet mellett a nő nem esik teherbe. Vannak szakemberek, akik kétévnyi türelmi időt javasolnak. Ha azonban tudomásod van arról, hogy esetedben felmerülhet előzetes betegségek (pl. PCOS, endometriózis, petefészek-gyulladás) miatt fogamzási probléma, vagy a párodnál történt korábban valamilyen nemzőszervi sérülés, egy évnél korábban is kérhetsz orvosi kivizsgálást.
A fogantatás a természet egyik csodája: van, aki évekig vár rá, másoknak elsőre sikerül „összehozni” a babát. De tudni kell, hogy a teherbeesés optimális esetben is csak egy valószínűségi esemény. A fogamzás esélye egy ciklus során, normális körülmények között sem több mint 25%, egy év rendszeres nemi élet után 85%. A termékenység rejtélyei a végtelenségig sorolhatók – mindenki tud legalább egy-két olyan történetet, ahol a baba érkezése (vagy késlekedése) semmilyen racionális okkal nem magyarázható. Számos olyan esetről tudni, ahol nincs kizáró ok, mégsem jön létre terhesség (ismeretlen eredetű meddőség), illetve ennek a fordítottja is igaz, azaz orvosilag alátámasztott meddőség esetén következik be fogamzás. A tudomány sok kérdésre választ ad, ám a nyitva maradt kérdések száma még több…
A statisztikai adatok szerint a meddőség oka 45–50%-ban női, míg 40–45%-ban férfi eredetű.15–20%-ban mindkét félnél található elváltozás, az ismeretlen eredetű meddőség pedig, amikor az ok nem mutatható ki, 5–15%-ban fordul elő. 

Hová forduljunk segítségért?

Nos, amikor egy pár úgy dönt, orvosi segítséget vesz igénybe, az első kérdés az, kihez fordulhat tanácsért? Többféle lehetőség is adódik. Akik tartanak az orvosi rendelőktől, fordulhatnak természetgyógyászhoz, kipróbálhatják a különböző étrendeket, lúgosító eljárásokat, de kérhetik pszichológus tanácsát is.
Aki úgy érzi, megtette azt, ami önerőből telt, és itt az ideje a komolyabb orvosi kivizsgálásnak, felkeresheti a legközelebbi szakrendelést vagy az ún. reprodukciós intézetek valamelyikét (országos listájukat a HelloBaby! magazinban megtalálod). Az országban jelenleg 15 meddőségi központ működik, emellett számos ambulancia és magánrendelő várja a betegeket, de nőgyógyászodnál is kérheted a vizsgálatot.

A vizsgálatok menete

Az első lépésként a nők általában a nőgyógyászuktól kérnek segítséget. Gyakran ez is elegendő, és pár hónap múlva már örömhírről számolhat be a kismama, ám sokszor további vizsgálatok szükségesek. Ha a nőgyógyász nem találja meg a terméketlenség okát, a párok meddőségi szakemberhez fordulhatnak. Miután eldöntötték, melyik intézményt választják, konzultáción vesznek részt, majd megkezdődik a pár mindkét tagjának kivizsgálása. Ezekért a vizsgálatokért első lépésben fizetni kell. A nő esetében az orvos ellenőrzi a menstruációs ciklust: ultrahanggal kontrollálja a fejlődő tüszőt és vérvizsgálattal megnézik a hormonszintet, a ciklus során három alkalommal. Amennyiben a menstruáció nem rendszeresen jelentkezik, a hormonális okokat alaposabban is kivizsgálják. Ezután ellenőrzik, hogy a petevezetők átjárhatók-e (HSG). A kontrasztanyaggal végzett vizsgálat során speciális folyadékot juttatnak a méhen keresztül a petevezetékekbe, amelyet ultrahanggal vagy röntgen alatt detektálnak. Ha elzáródást tapasztalnak, laparoszkóp segítségével megpróbálják az elzáródást feloldani.
Eközben a férfit is kivizsgálják. Az első vizsgálat az andrológusnál zajlik (általában megfelelő szakirányú képesítéssel rendelkező urológus), aki felállít egy ún. spermiogramot. Ellenőrzi az ondófolyadékot, mindenekelőtt a spermák számát, mozgékonyságát és formáját. Átlagértéknek 1 milliliter ondófolyadékban a 20 milliós spermiumszám szá­mít, melynek legalább a fele mozgékony és minimum 30%-uk alaktanilag szabályos.
A vizsgálatsorozatban sor kerül az úgy nevezett posztkoituális tesztre is. Ez a méhnyaknyák vizsgálatát jelenti, melyet a szexuális együttlét után 2–10 órával végeznek, a menstruációs ciklus közepén, tüszőrepedéskor. Nyákmintát vesznek, majd megállapítják annak sűrűségét, nyúlékonyságát valamint az abban lévő spermiumok számát. A teszt eredményéből kiderül, túlélnek-e a spermiumok a méhnyaknyákban. Mivel a nyák részben immunológiai tulajdonságánál fogva szűri a spermiumokat, a vizsgálat eredménye igen fontos lehet a meddőség okának megállapításakor.

A terméketlenség kezelési technikái

A terméketlenség számos okra vezethető vissza: lehet lelki eredetű, esetleg egy korábbi betegség okoz nemzési gondokat, de a hormonrendszer vagy szervi rendellenesség is előidézi az ilyen jellegű problémákat. Sokak számára a megfelelő pszichoterápia jelenti a megoldást, és olyanok is akadnak, akik a párkapcsolatuk gyenge pontjait rejtegetik maguk elől évekig – ám testüket nem tudják becsapni.
Koncentráljunk most csak a mesterséges megtermékenyítés eljárásaira, mivel ezekről sokat hallani, ám pontos ismeretekkel kevesen rendelkeznek. Ezeket a tudományos módszereket elsősorban azokban az esetekben alkalmazzák, amikor az érintett párok több éve hiába próbálkoznak, vagy a kivizsgálások alapján bebizonyosodott, hogy természetes úton nem foganhat meg a baba. Az orvosok a mesterséges megtermékenyítést akkor javasolják, ha ismeretlen eredetű meddőséggel állnak szemben vagy immunológiai okok indokolják, illetve olyan párok esetén, ahol bizonyítottan a férfiban van a terméketlenség oka, azaz a spermiumok – alacsony létszámuk, elégtelen mozgásuk vagy morfológiai rendellenességük miatt – nem termékenyítik meg a petesejtet.

Inszemináció – az első lépés

Az asszisztált reprodukciós technikák (ART) közé tartozik többek között, az inszemináció (méhen belüli megtermékenyítés) és a szervezeten kívüli megtermékenyítés (in vitro fertilizáció). Az eljárások célja az ivarsejtek találkozásának elősegítése. 
Inszemináció alkalmával a nő termékeny napjaiban (melyet esetenként ovuláció-indukcióval programoznak) előkészített ondót fecskendeznek a nő méhüregébe vagy petevezetékébe, így könnyítvén meg az ivarsejtek találkozását.

Lombikprogram – sokak reménysége

Az in vitro fertilizáció (IVF, lombikbébi-módszer) során a petefészkeket hormonális készítményekkel stimulálják, így az adott ciklusban akár 8–12 tüsző is megérik, melyeket a megfelelő pillanatban leszívnak (punkció). Az eljárást rendszerint altatás mellett végzik. Ezt követően a petesejtet laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik a hímivarsejttel, majd a sikeresen osztódásnak indult embriót (embriókat) a 3-4. napon beültetik az anyaméhbe (embrió­transzfer, ET). Ezt követően a nő az embrió beágyazódását, azaz a terhesség létrejöttét elősegítő hormonkészítmé­nyeket kap. Az eljárás eredményét kb. két hét múlva, vizelet- vagy vérvizsgálat mutatja ki. A transzfer során általában 2-3 embriót ültetnek be, ennél több az ikerterhesség kockázata miatt nem javallott. Ha a pár több sikeresen fejlődő embrióval is rendelkezik, a fel nem használt embriókat lefagyasztják, esetleges későbbi felhasználás vagy adományozás céljából.
In vitro fertilizáció akkor jön szóba, ha a petevezetők elzáródtak, ha a férfi megtermékenyítő képessége erősen korlátozott, illetve akkor, ha az előző inszeminációs beavatkozások nem eredményeztek terhességet.

Pár évvel ezelőtt maga sem gondolta volna, hogy apa lehet - István ugyanis homoszexuális. Ma egy három éves kislány papája. Szólj hozzá!

A tündérmese azonban, hogy gyermeke szülessen, megadatott.
-Gondoltad volna, hogy egy napon apa leszel?
-A mi történetünk Hollandiában nem számít kuriózumnak. Több olyan családot is ismerek, ahol az apa homoszexuális, az anya heteroszexuális, és közös gyermekeik vannak, akiket egyetértésben nevelnek. Korábban már velem is előfordult olyan eset, kétszer is, hogy női ismerősöm megkért, segítsek neki gyermeket nemzeni, mert nem szeretne tovább várni a szüléssel, ám nincs partnere. Nemet mondtam. Akkor még nem éreztem késztetést, arra, hogy valóra váltsam álmomat egy saját gyermekről. Nem álltam készen. A harmadik felkérésre, amely Evelinetől jött, igent mondtam.

-Miért pont akkor? Mi változott benned?
-Történt közben, hogy egy magyarországi barátom felkért, legyek a kisfiának a keresztapja. Örömmel vállaltam! Hihetetlen jó érzéssel töltött el, hogy családi szálak fűznek Magyarországra, ahonnan apám is származott, és a keresztelő is mélyen megindított. Talán ez az élmény hatott rám úgy, hogy azt mondtam, az apaság érzését, igenis, szeretném megélni.

-Mégis, hogyan kell ezt elképzelni: egyszer csak megkérdezi valaki, hogy nincs-e kedved gyereket vállalni?
-Igen, talán szürreálisnak tűnhet, de végül is ez. Az én esetemben ez úgy történt, hogy egy alkalommal egy régi barátommal beszélgettünk egy sörözőben. Egyszer csak felvetette, hogy ismer valakit, aki gyermekre vágyik, akárcsak én, és jó lenne, ha összeismerkednénk. Igent mondtam. Két hét múlva felhívott Eveline, és megbeszéltük, hogy találkozunk. Az első találkozás egy kávé mellett történt. Záróráig beszélgettünk, ez jó előjelnek tűnt. Szimpatikusnak találtuk egymást, és a beszélgetést sok másik találkozó is követte. Megtudtam róla, hogy évek óta nincs komoly kapcsolata, elmúlt negyven éves, és igen komoly beosztásban dolgozik. Ő is azok közé a nők közé tartozott, akinek a munka vagy a szerencsétlen magánélet miatt eddig nem volt igazán kedvező pillanat az életükben a családalapításra. Többször kísérletezett a teherbeeséssel termékenységi klinikán, anonim spermadonortól, de végül úgy döntött, „igazi” apát keres születendő gyermekének. A sorozatos találkák alkalmával szerettük volna megismerni egymást, amennyire ez ilyen keretek között lehetséges. Társalogtunk vallási kérdésekről, politikáról, családról, az élet nagy dolgairól, és próbáltuk leszűrni belőle, képesek lennénk-e egy gyermeket egységes módon felnevelni. Úgy láttuk, a személyiségünk és a világképünk nem üt el egymástól, úgyhogy a tettek mezejére léptünk: ügyvédhez fordultunk, ahol hivatalosan is kinyilatkoztattuk szándékainkat, és a közösen alkotott szabályokat és jogokat is lefektettük.

-Hogyan fogant meg Lena?
-Szex nélkül. Az ovuláció napján nem volt más dolgom, mint pontosan megjelenni nála az „anyaggal”, amelyet ő házilag inszeminált magának, azaz feljutatta a hüvelyébe. Elsőre pozitív volt a teszt, ám sajnos a második hónapban elvetélt. Reménykedtem, hogy ennek ellenére menni fog a dolog, hiszen elsőre megfogant a baba, tehát összeillünk sejtszinten. Újra próbálkoztunk, a második nekifutásra Evelyne ismét várandós lett. És most itt a gyönyörű lányom, Lena.

-Milyen érzések kavarogtak benned, amikor értesültél a jó hírről?
-Alig akartam elhinni! Csodálatos volt, igazából fel sem fogtam. Rögtön el akartam mondani a családomnak. Anyám holland, vidéki családból származik, erősen vallásos, de mivel a másságomat elfogadta, az unoka hírének is csak örülni tudott. A családban sok a gyerek, nővéremnek is vannak kisgyerekei, rengeteget vigyáztam rájuk. Jól elvagyok velük, ismerem a világukat, ezért úgy éreztem, jó apa leszek. Volt már némi gyakorlatom.

-Gondoltad volna, hogy egy nap a szülővé válás érzése neked is megadatik?
-Csak reménykedtem benne, de tudtam, ez nem lesz könnyű az én esetemben. Inkább arra programoztam magam, hogy attól, hogy nem lesz gyerekem, még nem lesz boldogtalan az életem. Így próbáltam felfogni. De a szívem mélyén nagyon vágytam rá.

-Hogy zajlott a várandósság és a szülés? Mennyire tudtad kivenni a részed a folyamatból?
-Amennyire csak lehetett! Minden ultrahang vizsgálatra elmentem, ott voltam, részese voltam a kislányunk fejlődésének. Aztán eljött a szülés pillanata. Én is ott voltam a kórházban, de  mivel Eveline érzelmileg hozzám nem nagyon kötődött, a húgát kérte meg, hogy legyen bent vele a szülőszobán. Én igyekeztem nem zavarni, a háttérben maradtam. Nagyon izgultam értük végig, de minden simán ment. Amikor Lena megszületett, én is a karjaimban tarthattam pár percig, amíg a gátsebet ellátták. Sosem fogom elfelejteni azt a kis szuszogást, a kis takaróba bugyolált kis csomagocska illatát… annyira valótlannak tűnt. Féltettem, picike volt, szinte óráknak tűnt az a pár perc. Egy pillanat alatt levett a lábamról.

-Hogyan zajlanak a mindennapjaitok?
-Mindketten megőriztük a függetlenségünket, mindenki maradt a saját lakásában. Lenának kialakult kis életritmusa van: hetente két napot velem tölt, a többit az anyjával. Mindenhol jól érzi magát, számára ez teljesen természetes állapot. Igyekszünk közös programokat is szervezni, együtt megyünk fagylaltozni, játszótérre. Igyekszünk mindent megadni neki, amire csak képesek vagyunk. Természetesen nekünk is vannak konfliktusaink. Nem tudtunk minden kérdést előre tisztázni, így kialakulnak köztünk nézeteltérések. De ez egy házasságra is igaz, nem? Mindketten a legjobbat akarjuk a lányunknak, így a problémákat is igyekszünk megoldani.

-Fel vagy készülve a lányod jövőbeli kérdéseire?
-A homoszexualitásra gondolsz? Igen, teljesen természetes. Itt, Hollandiában ez a dolog amúgy sem elitélendő. Jó pár barátom él hasonló szituációban, láttam, hogyan kezelik a helyzetet. A gyerekekkel az első perctől fogva őszintén, nyíltan beszélnek, és nincsenek titkok. Igen, Lenának olyan szülei vannak, aki mindenre képesek voltak azért, hogy gyermekük szülessen, és mindketten képesek érte minden áldozatra. Ez csak jót jelenthet számára az életben. Sokan nem becsülik a gyermekáldást, nem tervezték, nem akarták – ezt a gyerek is megérzi. Hát, nálunk ez pont fordítva van: nagyon vágytunk rá, megadatott, hálát adunk érte.

-Te „különleges” apukának tartod magad?
-Nem. Olyan apának tartom magam, aki büszke lehet a lányára! És arra is büszke vagyok, hogy családapa lettem. Sokaknak nem adatik meg ez az érzés, mert nem merik felvállalni a környezetük rosszallása miatt. Én szerencsésnek tartom magam, mert Amszterdamban élek, és itt a mi történetünk nem számít ritkaságnak. Nyugodtan élhetjük az életünket, mert a gyermek utáni vágy és a szeretet teljes emberré tehet, jó apává. 
Az egész életemet ennek a fordulatnak rendeltem alá: megváltoztattam az életritmusomat (színész vagyok, ez nem könnyű), átalakítottam a lakásomat, rendeztem az anyagi helyzetemet. Mindent Lenáért teszek, mert büszke vagyok rá, ránk, az első perctől kezdve. Család született, még ha nem is mindennapos módon...

És milyen esetekben érdemes ezt a módszert választani? 

Mikor kerül sor inszeminációra?

„A legtöbb párnak ez az első lépés a termékenységüket elősegítendő eljárások útján, mivel ez a módszer kíméletesebb mint a többi asszisztált reprodukciós technológia” – mondja Dr. Bernard Artúr, a Kaáli Intézet tudományos igazgatója. Az ismeretlen eredetű termékenységi problémával küzdő párok általában kedvezőbb eredményeket érnek el intrauterin inszeminációs (röviden: IUI) eljárással, mint pusztán gyógyszerek szedésével. Az eljárás lehetővé teszi, hogy a megtermékenyítés természetes módon a testen belül menjen végbe. 

Az inszemináció, azaz a mesterséges ondóbevitel főként alacsony spermiumszám, illetve a hímivarsejtek elégtelen mozgékonysága esetén segíthet a terhesség létrejöttében. Megoldást jelenthet továbbá olyan esetekben is, amikor nem megfelelő minőségű vagy mennyiségű a méhszájat kitöltő nyák, vagy spermiumellenes ellenanyag van a nyákban (ezek ugyanis meggátolják a spermiumok méhbe jutását). Olyan esetekben is inszemináció javasolt, ha a teljes körű kivizsgálás után ismeretlen eredetű meddőségről állít fel az orvos diagnózist.

Az eljárás folyamata
Az esélyek növelése érdekében a szakorvosok általában peteérést stimuláló gyógyszereket írnak fel a páciensnek, így a petefészkeket több megtermékenyítendő petesejt termelésére serkentik. (Normál esetben általában csak egy petesejt érik meg ciklusonként.) A kezelőorvos ultrahangos vizsgálatokon követi nyomon a tüszőérés folyamatát, hogy az ovuláció várható időpontját pontosan meghatározhassa, hogy ily módon kiírhassa az inszeminálás legmegfelelőbb időpontját. Amikor a tüszők elérik a megfelelő nagyságot, egy jól időzített injekcióval „beprogramozzák” a tüszőrepedés időpontját, ugyanis a peteérés az injekció hatására pontosan 36 órával később következik be. Ekkor a férfi partner spermamintát ad le, amelyet „átmosnak”: a folyamat alatt a legegészségesebb spermiumokat kis mennyiségű folyadékba sűrítik. Ezek után egy katéter segítségével az orvos feljuttatja a folyadékot a méhbe. Két hét múlva lehet terhességi tesztet végezni.

Sikerarány
A termékenységi probléma okától függően a legtöbb nő 3-6 inszeminációs (IUI) cikluson megy keresztül, mire létrejön a várva várt másállapot. Amennyiben 6 inszemináció nem hoz eredményt, következő lépésként lombikprogram javasolt. A legtöbb párnak IUI-ciklusonként 15-20% esélye van a sikeres fogamzáshoz. Az ikerterhesség esélye az átlagosnál nagyobb, körülbelül  5-10%.

A cikk teljes terjedelmében a HelloBaby! magazin 2011 január-februári számában jelent meg.