Igen, a terhesség alatt végzett röntgenvizsgálat általában biztonságos, a kockázata rendkívül csekély. A legtöbb röntgenvizsgálat – a karokról, a lábakról, a fejről, a fogazatról vagy a mellkasról – a nemi szerveket nem szokta sugárzásnak kitenni, a szórt sugárzás megakadályozása érdekében pedig ólmozott kötény és gallér viselhető. A diagnosztikus röntgenvizsgálat tipikus sugárdózisa még a hasüreg vagy a medence esetén sem jár kockázattal!

A röntgenvizsgálat előtt szólni kell az orvosnak a terhességről. A körülményektől függően olyan képalkotó vizsgálatot is végezhetnek, amely nem jár sugárzással, például az ultrahang vagy az MRI. A diagnosztikus röntgenvizsgálaton vett részt, mielőtt megtudta volna, hogy állapotos, ne felejtse el, hogy az esetleges kockázat rendkívül csekély. Ha sugárkezelésen vesz részt valamilyen egészségügyi probléma miatt, a kockázatok jelentősebbek lehetnek.

Forrás: WEBbeteg

Az elhízás szempontjából "veszélyes" életszakasznak számít a pubertáskor, valamint a menopausa időszaka is, de napjainkban egyre nagyobb az időskori elhízás aránya is. Ezek mellett a házasság és a terhesség is kockázati tényezőnek számít. Tévhit, hogy a terhesség idején kétszer annyit kell enni, hogy egészséges legyen a gyermek; egy normál terhesség esetén 12-17 kilogramm súlygyarapodást lehet optimálisnak nevezni. Ráadásul az anya túlzott elhízása esetén gyermeke is nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos.

A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (Momot) múlt héten tartott kongresszusán az is elhangzott, hogy a magyar lakosság kétharmada túlsúlyos vagy elhízott; tízből hat ember esetében foglalkozni kell az elhízással, annak következményeivel.

Forrás: MTI

Nagyobb az egészségügyi problémák kockázata azoknál a gyerekeknél, akik akár csupán néhány héttel korábban jöttek világra a teljes terhességi időhöz, a 40 héthez képest - idézte brit kutatók eredményét a BBC hírportálja.

A The British Medical Journal (BMJ) című orvosi folyóiratban ismertetett tanulmány szerzői szerint megállapításaik cáfolják azt az elterjedt nézetet, hogy a 37. terhességi hét után született babák hosszú távú egészségügyi kockázata azonos a teljes időre világra jött újszülöttekével.

Összesen 14 ezer, tíz évvel, illetve öt évvel ezelőtt született gyereket vontak be a tanulmányba, amelyben azt is elemezték, hogy milyen gyakorisággal kerültek a gyerekek kórházba, és milyen betegségeik voltak az eltelt évek során. Az elemzésből kiderült, hogy a 39. terhességi hét előtt született gyerekeknél ötéves korukig némiképp nagyobb az egészségügyi problémák kockázata, mint a teljes időre született babáknál. Asztma vagy zihálás például az előbbiek 17 százalékánál fordul elő, míg a teljes időre született gyerekek körében 15 százalék a gyakorisága.

A tanulmány szerzői - leicesteri, liverpooli, oxfordi, warwicki és londoni kutatók - hangsúlyozták, hogy a szülőknek nem kell aggódniuk az igen csekély mértékű kockázatnövekedés miatt. Ugyanakkor kiemelték, hogy a családokat és a babákat ellátó egészségügyi hálózat tagjainak érdemes figyelmet fordítaniuk a megállapításokra.

MTI

Erre leginkább a vízben jól oldódó magnéziumsók a legalkalmasabbak, azok közül is legjobb választás a magnézium-laktát, amely a Magne B6 egyik fő hatóanyaga, és amelyből minimum nyolcszor annyit hasznosít a szervezet, mint a magnézium-oxidból. Így a feltüntetett magnéziumtartalom jelentős része valóban hasznosítható a szervezet számára, míg a B6-vitamin segíti a magnézium sejtekbe való bejutását. Miért van minderre szükség? Mert a terhesség és szoptatás idején akár 50%-kal is megemelkedhet a napi magnézium szükséglet. Mivel a várandósság alatti magnéziumpótlás jól jön, ha például koraszülés fenyeget, fontos, hogy pocakosan is biztosítsuk szervezetünk megfelelő magnézium-ellátottságát.

Azoknak a nőknek a gyermekeiben, akik a terhesség alatt kemoterápiában részesültek, semmilyen nemkívánatos hatást nem tapasztaltak, éppen olyan jól fejlődtek, mint a teljes populáció gyermekei.

A vizsgálatot dr. Frédéric Amant, a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem munkatársa vezette. A kutatók 68 olyan nőt vontak be a vizsgálatba, akik átlagosan 3–4 kemoterápiás cikluson estek át terhességük alatt. A rákot átlagosan a terhesség 18. hetében állapították meg ezeknél a nőknél. Összesen 70 gyermek állapotát vizsgálták meg, akiknek életkora a vizsgálat idején 1,5 évestől 18 évesig terjedt.

Tesztek egész sorát végezték el a gyermekeken, hogy felmérjék egészségi állapotukat és fejlődésüket. Ezek közé tartozott az IQ-teszt, az EKG, az echokardiográfia és egy részletes kérdőív, amely az egészségi állapotra és a fejlődésre vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Az 5 éven felüli gyermekekben ezeken kívül elvégeztek egy verbális tanulási tesztet, egy figyelmi tesztet és audiometriát is, szüleik pedig kitöltöttek egy olyan kérdőívet, amely a gyermek viselkedésére vonatkozott. A gyermekek egyéb jellemzői is – viselkedésük, általános egészségi állapotuk, szívük mérete és működése, hallásuk és növekedésük – az általános populációban mért értékeknek felelt meg.

Mint a szerzők írták: „A terhes nőknél is ugyanazon irányelvek alapján kell dönteni a kemoterápiáról, mint a nem terheseknél. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy már a 14. gesztációs héttől el lehet kezdeni a kemoterápiát, csak nagyon oda kell figyelni a terhesgondozásra."

Forrás: MedicalOnline

Négyszeresére emelkedik a veleszületett rendellenességek kockázata, ha az állapotos nőnek diabétesze van - idézte brit kutatók megállapítását a BBC hírportálja.

A Diabetologia című szakfolyóiratban közzétett tanulmányhoz több mint 400 ezer terhesség adatait elemezték a Newcastle-i Egyetem munkatársai 1996 és 2008 között. A vizsgálatban 1677 várandós nő volt már terhessége előtt cukorbeteg, ebben a körben 1000 szülésre vetítve 72 baba jött világra születési hibával (például szívhibával vagy velőcsőzáródási rendellenességgel), míg azok között, akiknél nem állapítottak meg előzetesen diabéteszt, ez az arány ezer terhességből 19 rendellenes eset volt. Mint Ruth Bell kutatásvezető kiemelte, a legtöbb rendellenesség a terhesség negyedik és hatodik hete között alakul ki, ezért a vércukorszint ellenőrzésére különösen nagy hangsúlyt kell fektetniük az érintett nőknek.

MTI

A várandósság bármely időszakában elfogyasztott alkohol növeli a magzati alkoholos szindróma kialakulásának esélyét, ám ennek kockázata akkor a legnagyobb, ha az állapotos nő a terhesség első trimeszterének második felében iszik alkoholt - idézte amerikai kutatók megállapítását a LiveScience című ismeretterjesztő portál.

A kritikus szakaszban naponta egy adag alkohol 25 százalékkal emeli az abnormális formájú ajkak kialakulásának valószínűségét, 12 százalékkal nagyobb az esélye, hogy az átlagosnál kisebb fejjel születik a magzat és 16 százalékkal nagyobb a kockázata a kis születési súlynak. Egyénenként változó, hogy mennyi ital hatására alakulnak ki a tünetek, ennek hátterét még nem ismerik pontosan a szakemberek. A befolyásoló tényezők között van az anya étrendje, testének zsírtartalma, valamint genetikai és környezeti hatások is. 
Christina Chambers kutatásvezető, a Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint eredményük azt az álláspontot támasztja alá, hogy terhesség alatt nincs biztonságos mennyisége az alkoholnak, várandósságuk idején teljesen kerülniük kellene a nőknek az alkoholfogyasztást.

MTI

Manapság sokan csak harmincöt éves kor után vállalnak babát. Az okok messzire vezetnek: kései elköteleződés a párkapcsolatban, tanulás, karrierépítés… A modern orvostudománynak hála, ma már teljes biztonsággal lehet családot alapítani, akár idősebb fejjel is.

A legtermékenyebb évek

Az életkor előrehaladtával csökken a teherbeesés esélye - 30 év felett, ciklusonként, mindössze kb. 10%. A petefészkek öregedni kezdenek, a peteérés sem feltétlenül működik már olyan zavartalanul, mint korábban: egyre gyakoribbak a peteérés nélküli ciklusok, csökken a petesejtek száma, és a megtapadás is nehezebb, illetve a vetéléshez vezető kromoszóma rendellenességek előfordulása is gyakoribb. Természetesen vannak kivételek, ugyanis a tényleges termékenység nem csak és nem feltétlenül az életkortól, hanem például a fizikai állapottól, és a pszichés faktoroktól is függ.

Nincs fokozott veszély

A 35 éves kort általában kockázati tényezőként értékelik, de hozzá kell tenni: a nőgyógyászok többsége ma már idejét múltnak tartja ezt az állítást, és azt mondják: megfelelő odafigyelés, kellő előkészület és szűrővizsgálatok mellett nincs fokozott veszély. Egy 35 éves, vagy annál is idősebb kismama esetében például egyáltalán nem gyakoribbak a várandós panaszok, mint például a hányinger, hátfájás. Habár kései várandósság idején a szív- és érrendszer, mozgásszervek és az anyagcsere is nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, a terhesség zavartalan lefolyására nincsenek negatív befolyással. Mivel az érettebb kismamajelöltek és kismamák különösen lelkiismeretesen vetik alá magukat a(z előzetes) szűrővizsgálatoknak, a kezelőorvosok az esetleges problémákat még időben észreveszik. A toxémia – amely egyike a terhesség alatt fellépő komplikációknak - esélye 35 év felett azonban sajnos emelkedik, és a diabétesz, valamint a miómák megjelenése is gyakoribb.

Fontosak a szűrővizsgálatok

Idősebb anyai életkor esetén, a magzati rendellenességek közül a kromoszómák rendellenességei a leggyakoribbak, közülük is a Down-szindróma. Minél idősebb a gyermekvállalásra készülő nő, annál nagyobb az esélye ennek a betegségnek. „A szindróma kiszűrésére a mai napig a leggyakrabban az AFP vizsgálatot használják, pedig ez teljesen alkalmatlan, ráadásul a gyakori tévesztés miatt sok kismamát megijesztenek az eredmények” – állítja dr. Csermely Gyula, a Rózsakert Medical Center szülész-nőgyógyásza. Szerinte kitűnő alternatíva a 12. heti, ún. első trimeszteri kiterjesztett szűrés, ahol vérvétel és hasi ultrahang alapján történik a kockázatelemzés. „Veszélytelen vizsgálat, amely megbízható és gyors eredményt ad, és nem csak a Down-kór, hanem például a toxémia kockázatának szűrésre is alkalmas.”

és a pszichés támogatás

A korán és a későn szülő nők közötti leglényegesebb eltérés, hogy utóbbiak körében fokozott az aggodalom, főleg, ha első gyermeküket várják. Csermely doktor  azt tapasztalja, sokan arra gondolnak: ez az utolsó lehetőségük anyává válni, és különösen akkor nagy a félsz, ha eleve nehezen estek teherbe, vagy túl vannak már egy vagy több vetélésen. „Sokkal erősebb pszichés támogatásra van szükségük a 35-40 éves kismamáknak, mint a fiatalabbaknak, pedig az igazság az, hogy ekkora már többségük tapasztaltabb, érettebb, így jobban és alaposabban fel tud készülni a terhességre.”

A „hányós” hetek alatt nincs olyan, amit egy kismama ne venne be, csak hogy jobban legyen végre. Jó megoldás lehet a homeopátia, ám ahhoz, hogy segítsen, nem árt tudni, milyen jellegű a rosszullét.

Sajnos még az orvosok véleménye is megoszlik arról, hogy a kismamáknál mi is okozza pontosan a reggeli rosszullétet, amelyet – nevével ellentétben - akár 24 órás rosszullétnek is nevezhetnénk. Hátterében valószínűleg a kiélesedett szaglás, és a gyomornedvek megnövekedett mennyisége áll, illetve a hormonok…

Hormonok okozzák a rosszullétet

A várandósság fenntartásában fő szerepet a progeszteron nevű tüszőhormon játssza, amely előkészíti a méh nyálkahártyáját a petesejt befogadására, majd később fenntartja ezt az állapotot. Mellékhatása például a Csipkerózsika-szerű álmosság az első hetek alatt. A progeszteron továbbá lazítja a szöveteket, mert a testnek tágulnia kell. Ellazulnak a belek és a gyomor is, lassul az emésztés folyamata és a gyomor kiürülése, illetve nő a gyomornedvek mennyisége. Ez az émelygés egyik oka. Egy másik teória szerint a hCG hormon felelős a reggeli rosszullétért. (Ez az a hormon, amelyet a terhességi tesztek is kimutatnak.) Az első 12 hétben magas a mennyisége, utána fokozatosan csökken - ez jellemző egyébként a rosszullétekre is.

Mikor hatékony a homeopátia?

A babavárás ideje alatt megpróbáljuk minimálisra csökkenteni a szervezetünkbe bevitt kémiai anyagok, gyógyszerek mennyiségét - a legtöbben ugyanis ilyenkor szembesülünk először a „kockázatokkal és mellékhatásokkal”, azaz hogy megszokott gyógyszereink csak körültekintéssel, vagy egyáltalán nem szedhetők. A reggeli rosszullétek, émelygések enyhítésére is léteznek természetes megoldások – a homeopátiás szereket például egyre több szülésznő, védőnő és orvos alkalmazza. A kezelésénél számítanak az apró részletek, például: mikor kezdődnek a tünetek? Mi váltja ki - esetleg egy bizonyos illat, mondjuk a kávé? Mitől enyhül a rosszullét - friss levegőn, fekve, vagy esetleg kis mennyiségű étel fogyasztása után? A szakértő a válaszok alapján keresi meg a megfelelő homeopátiás szert.

Homeopátiás tippek:

Ha a rosszullét éhgyomorra, ételszagra fokozódik: Sepia

Ha állandó a hányinger, alacsony a vérnyomás és jellemző az idegeskedés: Ipecacuanha

Ha a rosszullét szédüléssel, sápadtsággal, ásítással jár, és a szagok, liftezés, utazás tovább rontják: Cocculus

Ha szívdobogás, hideg verítékezés is jelentkezik a rosszullét alatt: Tabacum

Ha a hányinger, émelygés az evés után rosszabb lesz, illetve ha a kismama szédül és „pörgős”: Nux vomica

„Túlélő”-csomag

A reggeli rosszullétet egyébként nem minden várandós tapasztalja, és nem mindenki éli meg egyformán. Az alábbi tanácsok segíthetnek átvészelni a „rókás” időszakot.

Együnk-igyunk gyakran, egyszerre csak keveset.

Ne fogyasszunk olyat, amit – szó szerint – be sem vesz a gyomrunk, azaz amit nem kívánunk.

Reggel, még az ágyban, majszoljunk el néhány sós kekszet, vagy olajos magot!

Vigyázzunk, ne melegedjünk ki nagyon!

Igyunk gyömbérteát, amely jó hatással van az émelygésre.

Ne feküdjünk le közvetlenül evés után.

Szerepe összetett, jelenléte szó szerint létfontosságú a babatervezés idején és a terhesség megmaradásában is. Mitől sárga, és mi köze van a progeszteronhoz? Bemutatjuk a sárga testet!

A sárgatest (corpus luteum) nem más, mint hormontermelő szövet, amely minden egyes ciklusban, a petesejt kilökődése után, a megrepedt tüsző helyén létrejön. Szerepet játszik a hormonális működésben, a méh „felkészítésében”, a várandósság létrejöttében, és a terhesség első trimeszterében is.

Elsorvad, ha nincs feladata

A sárgatest a petesejt kiszabadulása után, a petefészek felszínén sárgatesthormont, azaz progeszteront kezd termelni, amely vastagítja a méhnyálkahártyát, és előkészíti a méhet a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha nincs megtermékenyülés, a sárgatest – nagyjából 2 héttel az ovuláció után – elsorvad, a belőle termelődő progeszteron szintje pedig lecsökken, és elindul a menstruáció.

Fenntartja a terhességet

Ha a spermium megtermékenyíti a petesejtet, és a zigóta beágyazódik a méhnyálkahártyába, a sárgatest nem sorvad el, hanem nagyjából a 11-12. hétig tovább termeli a progeszteront, amely szó szerint létfontosságú: segíti a terhesség fennmaradását. (Később ez a méhlepény feladata lesz - ez az „átállás” kritikus pillanat, számos vetélés következik be ekkor. Magasabb progeszteronszinttel azonban könnyebb és gördülékenyebb lehet az „átállás”.) Ha  nincs elegendő progeszteron a vérben, az különböző menstruációs zavarokat is okozhat, így meddőségi problémákhoz is vezethet. A megfelelő sárgatesthormon-szintnek tehát óriási jelentősége van. De vajon hogyan ellenőrizzük a szintjét?

Figyeljük a progeszteron szintjét

Ha önmegfigyeléseket végzünk, és rendszeresen mérjük reggelente a hőmérsékletünket, a ciklus során kialakult hőmérsékleti görbéből értékes információkhoz juthatunk. A ciklus ovuláció utáni szakasza (sárgatestfázis) ugyanis állandó - 10-16 nap közötti hosszúságú -, és egyénileg azonos „mintát” mutat, tehát például mindig 12, vagy mondjuk 15 napos. Ha babát szeretnénk, ám a sárgatestfázisunk nagyon rövid, valószínűleg nincs elég progeszteron a vérünkben ahhoz, hogy az új élet kellőképpen megtapadhasson. Ekkor érdemes hormonvizsgálatra menni (nőgyógyász rendeli el), amely a ciklus 3-5. napján, majd az ovuláció után a ciklus 17-19. napján, és végül a ciklus 23-25. napján történik. A vizsgálatsorozat megmutatja a ciklus fő hormonjainak szintjét. Ezt kiegészítik még ultrahangos vizsgálatok is, amelyekből meg lehet állapítani az érő tüsző nagyságát, a sárgatest méretét, és a méhnyálkahártya vastagságát is.

Stimulálni kell

Ha a szervezetben kevés a sárgatesthormon, érdemes hormonstimulációs kezelést végezni. Ezzel lehetővé válik, hogy a méh nyálkahártyája valóban felkészülten várja a belé költöző kis életet. Az elmúlt évtizedekben szerencsére számos eredmény született - a szakemberek felfedezték a sárgatest-elégtelenség és a meddőség közötti kapcsolatot, így a különféle kezeléseknek köszönhetően sok család boldogsága született már meg.

A fogantatás pillanatától kb. 1 hét telik el, míg a megtermékenyített petesejt a méhbe vándorol. Ha van elegendő progeszteron, akkor a méh ekkor már megfelelően előkészítette a méh nyálkahártyáját, biztosítva a zigótának a kényelmes „kuckót”. Ha viszont a ciklus második fele 10 napnál rövidebb, akkor nincs elég progeszteron, és nem tud hová, nem tud jól megtapadni az új élet.

De miért sárga?

Valójában narancssárga szövetről van szó – az emberi szervezetben a petesejt kilökődésekor a sárgatest inkább ilyen árnyalatú. Ám a sárgatest nevet a teheneken elvégzett kutatások ihlették, márpedig ezeknél az állatoknál a corpus luteum sárgás színű.